Nyelvi tájkép Beregszászban

Abstract

A kiírások gyűjtését Ukrajna egy legnyugatibb részén elterülő városában végeztük, Beregszászban. A nyelvi tájképes elemzésünknél két vizsgálat eredményeit hasonlítjuk össze, és 2013–2017 között próbálunk meg a szimbolikus térben megtapasztalható változásokra példákat bemutatni. A nyelvi tájkép (LL – Linguistic Landscape) lényege, hogy rávilágítson, megmagyarázza pontosan, milyen mögöttes motivációk, ideológiák, hatalmi harcok húzódnak az eltérő formában megjelenő kiírások mögött. A nyelvi tájkép aspektusában a közterek nyelvhasználata nem önkényes és véletlenszerű, a nyelvi tájkép úgy tekint ezekre, mint olyan reprezentativitásokra, melyek társadalmilag, emberileg, politikailag, ideológiailag, gazdaságilag, törvényileg, osztály és identitás, többnyelvűség által meghatározottak. Ennek köszönhetően a nyelvi tájkép beékelődik több társadalomtudomány elemzéseibe és vizsgálataiba. Elsősorban tehát a nyelvtudomány ágazataiban (szociolingvisztika, nyelvpolitika, szemiotika stb.) kezdték el használni, de ugyanúgy megjelenik a szociológia, politológia, turizmus, kritikai földrajz, közgazdaságtan és a várostervezés elemzéseiben [11.]. A nyelvi tájképes vizsgálatokban a multietnikusság igazán lényeges aspektus. A nyelvi tájkép meghatározás a közterek kiírásainak elemzéseinél a közúti jelzőtáblák, hirdetőtáblák, utcanevek, helynevek, kereskedelmi boltjelek és a kormányzati épületek nyilvános jelzéseit vizsgálják. Ezekben egyesül egy adott terület, régió vagy városi agglomeráció nyelvi tája, a nyelv tájkép utal a nyelvek láthatóságára és hangsúlyára a köz- és kereskedelmi jeleken keresztül. Az LL-t (Linguistic Landscape) tehát olyan nyilvános térként értelmezik, amely lehetővé teszi a változatos diskurzusokból, illetve műfajokból álló nyelvkijelzést, és ezeket legtöbbször a multimodalitás és a többnyelvűség jellemzi [10.].