Multikulturalizmus a szovjet hadseregben – kárpátaljai magyar katonák beszámolói alapján

Abstract

A XX. század második felében Kárpátalja a Szovjetunió fennhatósága alá tartozott. A kárpátaljai magyarok megbízhatatlannak titulálva munkatáborokban töltötték el szolgálati idejüket, a seregbe való besorozásuk megkezdésére később került sor. Kárpátalja XX. századi története korántsem mondható nehézségektől mentesnek. Az első, majd a második világháború valamint következményeik a mai napig meghatározóak. Ugyanakkor a területet 1944-re elfoglaló szovjetek által még ugyanazon év novemberében elkövetett elhurcolások nagyobb veszteséget okoztak a kárpátaljai magyarságnak, mint maga a világháború. [2.] Az üldöztetést a görögkatolikus egyház illegalitásba kényszerülése [1.] tetőzte be. A szovjet hadsereg – az akkori világ egyik legnagyobb és legfélelmetesebb hadigépezete – irdatlan erőforrásokat, köztük emberanyagot igényelt. A kötelező katonai szolgálat hasonló traumát okozhatott a kisebbségi nemzetekhez tartozók körében, mint az alig néhány évvel azelőtti háborús események. A sorkatonaság a Szovjetunió lakossága, ezen belül a magyarság számára is állampolgári kötelesség volt, melynek megtagadása komoly büntetést vont maga után. Felmerülhet a kérdés, hogy a mind nyelvileg, mind kulturálisan kisebbségnek számító kárpátaljai magyar katonaköteles fiatal hogyan volt képes alkalmazkodni a szovjet hadseregben uralkodó, esetenként szélsőséges körülményekhez, valamint, hogy miként vészelte át ezt az időszakot.