Nagyító alatt a tolmácsolás

Abstract

Sokéves tolmácsolási tapasztalatom alapján állítom, hogy a tolmácsolást minden kétséget kizárva az ember legbonyolultabb intellektuális tevékenységei közé sorolhatjuk. Előadásomban megkísérlem bemutatni, hogy miért van ez így. Vizsgáljuk meg, hogyan is működik a nyelv. Nevezzük a nyelv elemeit nyelvi jeleknek és vegyük példának a Canis lupus familiárist. Köztudott tény, hogy az ember általában a körülötte lévő világot jeleníti meg különféle formában. Gondoljunk csak a festészetre. Itt van például Rembrandt önarcképe keleties öltözetben, kutyával. Vagy gondoljunk a figyelmezető táblára, hogy a kutya bizony veszélyes is lehet, amikor őrzi a házat. Vagy az állatorvosi tanulmányait végző hallgató tankönyvére. Könnyű belátni, hogy mindenki, aki egyszer már megtanulta azt, hogy a négy lábon járó, szőrös állat, amelyik ugat, az kutya, a sokféle formában megjelenített kutyát mindig fel fogja ismerni. Ez azért lehetséges, mert az emberben kialakul egy általános gondolati kutyakép, egy gondolati jel, aminek alapján minden kutyát felismer attól függetlenül, hogy milyen fajta, milyen színű, mekkora, elő kutya vagy csak egy ábrázolás.Abstract. The article “Interpretation under Scrutiny” examines the functioning of the language signs in the process of understanding, taking into consideration that every language sign is ambiguous and has plenty of meanings. Understanding of the exact meaning of a language sign becomes possible due to the pre-acquired knowledge, the situation and the context. The fact that the job of interpreters to a great extent depends on understanding, makes it extremely important for them to get a much better sense of what is the nature of mutual understanding among the people.