A nemzetiségi egyenjogúságról szóló törvény vitája a magyar országgyűlésben és a nemzetkoncepciók összecsapása

Abstract

Amint arról gróf Andrássy Gyula miniszterelnök a magyar országgyűlés képviselőházát 1868. december 7-én értesítette, az uralkodó az előző napon, több másikkal együtt „A nemzetiségi egyenjogúság tárgyában” címet viselő 1868. évi XLIV. törvénycikket is szentesítette, így annak aznapi képviselőházi és főrendiházi kihirdetésével immár visszavonhatatlanul törvényerőre emelkedett a 29 paragrafusból álló részletes jogszabály. Hosszú és rögös út vezetett eddig a pillanatig. Annál is inkább, mert a végül szentesítést nyert törvénynek az előkészítése is évekig húzódott, sőt majdhogynem végleg ad acta került. Magával a nemzetiségi törvénnyel, előzményeivel, előkészítésének folyamatával, jelentőségével és utóéletével sokan és sokféle beállítódásból foglalkoztak, értékelésével kapcsolatban pedig alapvetően konszenzus uralja – legalábbis az 1920 utáni – magyar történetírást. Az alábbiakban ezért nem magában a törvényben foglaltak tartalmát, hanem elsősorban a megszületését megelőző országgyűlési vitát kívánom elemezni egyetlen, jól körülhatárolt szempont, nevezetesen a résztvevők képviselte nemzetfogalmak szemszögéből, különös tekintettel a vitázó felek használta terminológia esetenként paradigmatikus különbözőségére.