Zoltán András

Abstract

Apai ágon őseim kiskőrösi tótok, nagyapám magyarosított Zostyákról Zoltánra. Ő aztán feleségül vette nagyanyámat, a soltvadkerti Katzenbach Ilonát, így a családi nyelv náluk egyből a magyar lett, s apám nemzedékéből már senki sem tudott „von Haus aus” sem németül, sem szlovákul. A család Pesterzsébetre költözött, innen apám útja a soproni evangélikus teológiára vezetett, ott megismerkedett anyámmal, aki szintén vegyes, de magyar–német nyelvű evangélikus tanítói családból származott, maga is tanítóképzőt végzett, és a háború alatt tanított is néhány évig egy bácskai német tannyelvű iskolában. A szlovák felmenők ellenére tehát szláv nyelvtudást a családból nem hoztam magammal. Kutatómunkám fő irányát a szláv nyelvtörténet jelentette. Már a hetvenes évektől Baleczky Emil, majd Hadrovics László biztatására foglalkoztam a szláv–magyar nyelvi kapcsolatok kérdéskörével, később Király Péter és Vékony Gábor felkérésére is dolgoztam ki egy-egy témakört. Az utóbbi években munkásságom nagy részét ez az anyag teszi ki. Az eddig fel nem ismert régi szláv jövevényszavaink közül talán sikerült néhánynak meggyőző etimológiát találnom. Örömmel látom, hogy nem teljesen visszhang nélküliek ezek a munkáim, s akadnak fiatal kutatók is, akik eredményesen művelik ezt a területet is.