A magyar nyelv megjelenése Gecse nyelvi tájképében

Abstract

A vizuális nyelvhasználattal a nyelvészet egyik legújabb kutatási iránya foglalkozik. Jan Blommaert [2, 5.] nyelvész szerint „a szociolingvisták ma már nemcsak jegyzetfüzettel és diktafonnal járják a világot, digitális fényképezőgép is van náluk, amivel pillanatképeket rögzítenek arról, ami időközben ’nyelvi tájképként’ vált ismeretessé”. Egy település, régió nyelvi tájképét a hivatalos útjelző tábláknak, reklámtábláknak, utcanevek, helynevek, kereskedelmi egységek feliratainak és a kormányzati épületek hivatalos tábláinak összessége adja [5, 25.]. A kutatók a feliratok két alapfunkcióját különböztetik meg: a kommunikatív funkciót, ahol a feliratok nyelve elsősorban az információátadást szolgálja, illetve a szimbolikusat, amely mutathatja a nyelek státuszát [3, 27.; 4, 15.]. A nyelvi tájkép vizsgálatánál fontos a különböző nyelvű feliratok egymáshoz való térbeli viszonya. Preferált helyzetben általában a hatalmi helyzetben lévők nyelve van, míg a kisebbségi nyelv gyakran a perifériára szorul. A többségi nyelvű felirat rendszerint elöl vagy felül van, gyakran nagyobb, díszesebb betűmérettel.