Háztáji és nagyüzemi zöldségek mikroelem tartalmának összehasonlító vizsgálata

Abstract

A munka célja a Beregszászi járás területéről begyűjtött háztáji és árusított zöldségminták mikroelemtartalmának meghatározása és összehasonlítása volt. A háztáji és árusított változatok között összesen tíz különböző zöldség mikroelemtartalma került kivizsgálásra, ezek közül nyolc egyezik a két változat között, ezek a burgonya, cékla, fekete retek, fokhagyma, karalábé, petrezselyem, sárgarépa és a vöröshagyma, a két zöldség tekintetében amelyek különböznek, a háztáji minták közül kivizsgálásra került a sütőtök, az árusított listáról pedig a veteménybab. A háztáji vöröshagymából, karalábéból, fokhagymából és sütőtökből két minta került begyűjtésre. A vizsgálati folyamat során a minták először fel lettek aprítva aztán teflon feltáró edényekbe helyeztük őket, ez követően került az edényekbe az HNO3 és a H2O2 a sikeres savazás után az edényeket Speedwave two mikrohullámú berendezésbe raktuk amiben végbe ment a roncsolás, ezután nyílott lehetőség a minták mikroelemtartalmának meghatározására Agilent Technologies 240 típusú spektrofotométer segítségével, láng atomabszorpciós eljárást használva. A felsorolt zöldségmintákban a következő elemek koncentrációja került kivizsgálásra, réz (Cu), cink (Zn), mangán (Mn), vas (Fe), kobalt (Co), króm (Cr), ólom (Pb), kadmium (Cd). Az összes rendelkezésre álló eredményt figyelembe véve, a réz kapcsán a második háztáji vöröshagyma minta mutatta a legmagasabb értéket (száraz tömeg), a legalacsonyabbat pedig az árusított petrezselyem (nedves tömeg). A cink kapcsán a legszámottevőbb tartalmat a második háztáji vöröshagyma minta jelezte (száraz tömeg), a legelenyészőbb koncentrációval az árusított cékla (nedves tömeg) rendelkezett. A mangán vonatkozásában is a második háztáji vöröshagyma (száraz tömeg) bizonyult a számottevőnek, a legcsekélyebb érték az árusított petrezselyemnek (nedves tömeg) tudható be. A vas apropójából ismét a második háztáji vöröshagyma minta mutatta fel (száraz tömeg) a legkimagaslóbb értéket, a legminimálisabbat pedig az árusított karalábé érte (nedves tömeg) el. A kobaltot illetően az első háztáji vöröshagyma (száraz tömeg) minta bizonyosodott a túlnyomónak, a listák utolsó helyén egyaránt az árusított karalábé (nedves tömeg) és a háztáji fekete retek (nedves tömeg) van. A krómot figyelembe véve az árusított veteménybabnak (száraz tömeg) tulajdonítható a legkiemelkedőbb eredmény, a legelhanyagolhatóbb pedig az első háztáji fokhagyma mintának (nedves tömeg) és a burgonyának (nedves tömeg). Áttérve az ólomra, a legjelentősebb adatot a második háztáji fokhagyma (száraz tömeg) közölte, a legkisebb ólomkoncentrációt az első háztáji fokhagyma minta mutatta ki (nedves tömeg). A kadmium esetén a legmeghatározóbb végeredmény a második háztáji fokhagymában (száraz tömeg) volt mérhető, a legkevesebb kadmiumot az első háztáji fokhagyma (nedves tömeg), háztáji burgonya (nedves tömeg) és az első háztáji karalábé minta (nedves tömeg) jelezte. A kobalt, króm, ólom és kadmium a zöldségek többségében egyáltalán nem volt kimutatható. Az adatok alapján arra lehet következtetni, hogy talajoknak, amelyekből a háztáji zöldségek származnak viszonylag magas a cink, mangán és vastartalma, egyedül a kobalt és krómkoncentráció kapcsán domináltak az árusított zöldségek, lehetséges, hogy a szállítási vagy tárolási folyamatok során szennyeződtek meg ezen mikroelemekkel.