Az emberélet fordulóihoz és jeles napokhoz fűződő szokások Tiszaágteleken

Abstract

Kutatásom elején azt tűztem ki célul, hogy feltárjam szülőfalum régi szokásait, hagyományait, emellett pedig bemutassam a jelenlévő szokásokat is. Munkámat a szakirodalom megismerésével kezdtem, majd a faluban élő embereket kérdeztem meg az egyes szokásokról. Munkámban két különálló szokáskört igyekeztem minél pontosabban bemutatni. Az emberi élet fordulóihoz köthető szokások között három nagy csoportot különítettem el: a házasság, a születés és a temetés szokásköre. A házasság szokáskörénél kitértem az ismerkedési, udvarlási lánykérő szokásokra, illetve bemutattam az esküvői előkészületeket, továbbá magát az esküvőt. Míg hetven évvel ezelőtt a fiatalok főként fonóban, hántóban, bálokon ismerkedtek, addig az 1990-es évek végére már csak a bál maradt meg ezek közül, lassan azt is felváltotta a diszkó, mely nem hasonlítható össze a báli táncmulatságokkal. A kétezres években már a diszkó is megszűnt a klubb átalakítása miatt, ezért manapság a fiataloknak a faluban szinte semmilyen szórakozási lehetősége nincs. Az udvarlási szokásokat tekintve is rengeteget változott a világ közel hetven év alatt. Régen sokkal erőteljesebben beleszóltak a fiatalok kapcsolatába, idővel a szülők nagyobb teret adtak gyermekük véleményének. A lánykérő szokások is változtak, ma már nem kérik meg a lányt legény szülei, - ami az 1990-es évek végén is még divatban volt – hanem egy vacsora mellett megünneplik a jegyeseket, aki felhúzzák a karikagyűrűket. Mivel ma már nem tartanak sátoros lakodalmakat, ezért az egyhetes készülődés elmarad, ezzel együtt pedig a fiatalok sátordíszítése is. Ennek helyét mára a legény- és a lánybúcsúk vették át. A lakodalmas szokásokat a faluban ma is ugyanúgy tartják, mint évekkel ezelőtt, a lakodalom menete mondhatni nem változott meg. Ma már a legtöbb esküvőt étteremben rendezik, ez a szokás mintegy húsz éve jelent meg. Az esküvői mulatságot manapság a fogadott, hivatásos nagyvőfély különböző játékokkal is színesíti. Elmarad azonban a szakácstánc, mivel már nem a rokonok készítik el az ünnepi vacsorát. A születés szokáskörénél megpróbáltam minél részletesebben bemutatni a terhes nő életmódját, a szülést megelőző teendőket, a gyermekágyas szokásokat, illetve a keresztelés menetét. Munkám során azt tapasztaltam, hogy még az időskorú megkérdezettek sem ismerik a terhes nő körüli hiedelmeket, tehát szülőfalumban nem volt nagy jelentősége az ide köthető babonáknak. A várandós nő életmódja régen nem sokat változott, tennivalóit ugyanúgy végezte, de ha segítségre szorult, nem szégyellte azt bevallani. Az idősebb adatközlők elmondása szerint már ők sem otthon, hanem kórházban hozták világra gyermekeiket. A hathetes gyermekágy húsz évvel ezelőtt és az azt megelőző időszakban is jelen volt az anyák életében, de ha a szükség úgy hozta, saját maguk is elvégezték a ház körüli teendőket. Az anyának enni a rokonok vittek, de ez már a múlt század végére megszűnt, aki babalátogatóba megy, az már nem visz főtt ételt. A keresztszülők kiválasztásában eleinte a barátokat vették figyelembe, később már testvéreket is felkértek erre a státuszra. Amíg a múlt század közepén csak egy-egy keresztszülőt választottak, addig napjainkra három-négy pár keresztszülője is lehet a gyermeknek. A keresztelést illetően is változtak a hagyományok a községben. Ugyanis míg néhány évtizede éve csak a keresztszülők lehettek bent a templomi keresztelésen, addig ma már szülők, nagyszülők is jelen lehetnek. Ez a szokás mintegy huszonöt éve változott meg. Az emberélet utolsó fordulópontja a temetés. Ennek szokásköre mondhatni nem sokat változott az évek során, mely a halottt iránti tisztelet megadásával magyarázható. Ezzel első hipotézisem, mely szerint a temetési szokások változtak meg a legkevésbé, beigazolódott. Az emberek ugyanúgy jelentik be a halálhírt, s ma is a nem megszokott időben történő harangozás jelzi ezt. A temetést megelőzi a halott mosdatása, öltöztetése, a ravatal felállítása, a halottnézés. Ezek a hagyományok évtizedek óta megvannak közösségünkben. Nemrég keletkezett az a hagyomány, mely szerint pénzt adnak a gyászoló családnak koszorú helyett. A virrasztásra hivogatás már egy jó ideje elmaradt, s a virrasztás időbeni mértéke is megváltozott, néhány évtizede még éjfélig is elarthatott, pár éve már csak egy-két órát szánnak rá, nemrégiben pedig a pandémia miatt teljesen el is maradt. A temetés menete az évek során nem változott. Az emberek még ma is rendeznek temetés utáni tort, de erre már nem hívják meg a falubelieket csak a távoli rokonokat. Szülőfalumban nagy hagyománya van a diktálásnak, melyet régen a templomban és a virrasztókon is alkalmaztak, ma már csak a temetésre terjed ki használati köre. A munkám másik részét a jeles napokhoz fűződő szokások alkotják. A faluban kevés ilyen szokás volt és még kevesebb maradt meg napjainkra. Ezzel második hipotézisem, miszerint a faluban lévő kevés jelesnapi szokást többnyire megőrizték az évek során, csak részben bizonyosodott be. Az újévi köszöntéseket régebben még a gyülekezet férfikórusa végezte el, viszont ma már csak a falubeliek köszöntik egymást. A húsvéti szokások az évek során nem sokat változtak. A kézzel festett tojások helyét a csokitojás vette át, de a gyerekek ugyanúgy járnak délelőtt locsolkózni, délután pedig a fiatal fiúk keresik fel a lányos házakat, ahol kinálgatják őket. Kedden a vízzel való locsolkodás már jó ideje nincs a közösségünkben. Az előző század közepén nagy hagyománya volt a május éjszakai szerenádoknak, később ezek elmaradtak, s a lányok májusfát vagy orgonabokrot kaptak. Manapság is állítanak még néhány helyen májusfát, de lassan a májuskosár veszi át a helyét, szerenádot a lányok csak nagyon ritkán kapnak. A Luca napi szokásoknál megemlíthető, hogy a faluban már a múlt században is ekkor történtek a kapulopások, illetve néhány férjjósló tevékenység is ismert volt a lányok körében. Ezek a férjjósló tevékenységek már egyáltalán nincsenek jelen a fiatalok életében, kapulopások viszont esetenként még előfordulnak. A karácsonyi szokásokat illetően elmondható, hogy a faluban még néhány évtizede is jelen volt a kántálás és a betlehemelés is, azonban mára ezeket a szokásokat nem gyakorolja senki. Az újévi szokásoknál megemlíthető a helyiek óévet búcsúztató szokása, amikor is a szilveszter esti istentisztelet után az emberek a templom előtt megállva elénekelnek egy zsoltárt és a Himnuszt, ez a szokás napjainkban is jelen van. Következtetésképpen elmondható, hogy a tiszaágteleki szokások egy része feledésbe merült, hisz a világ változásával értéküket is elvesztették, a hagyományok helyébe vagy újak léptek vagy teljesen megszűntek, s inkább az utóbbi igaz a falura nézve. A legkevesebbet az esküvő napján lévő szokások, az egyházi ünnepekhez fűződő szokások és a temetkezési szokások változtak, viszont a pándémia miatt egyes temetési szokások elmaradnak, félő, hogy ezek is kivesznek, feledésbe merülnek.