Az alávetettség poétikája (A szolgálólány meséjének társadalomképe a regény és a filmsorozat összehasonlító vizsgálata alapján)

Abstract

Munkám megírásának tárgya egy diktatórikus korszakot feldolgozó irodalmi mű volt. Margaret Atwood A szolgálólány meséje c. regénye egy jövőbeli, a nőket elnyomó társadalomról fest hátborzongató képet. A regény bemutatja, hogy miként alakul át lépésről lépésre az úgynevezett (számunkra) normális társadalom egy olyanná, ahol a nő nemileg meghatározott szubjektum, nem szólalhat meg, csak ha kérdezik, az ő véleményének, álláspontjának nincs nyoma, saját hangja és álláspontja nem artikulálódik. A regény egy jövőbeli társadalomban játszódik, az újonnan megalakult Gileád Köztársaságban, ahol az ószövetség tanításai – amelyet a rendszer céljának megfelelően átértelmeztek – törvénnyé lépnek elő. A szolgálólány meséje egy olyan társadalmi berendezkedést vizionál, amely hatalmi céljaihoz jól illeszthetően, önkényesen és szelektálva alkalmazza a bibliai normákat. A modern fogyasztói társadalom felelőtlenségéből adódóan az emberiség jelentős százaléka terméketlenné vált, ezzel együtt a kihalás szélére sodródott. Az életképes utódok nemzése kivételes képességnek számított, ezért a fennmaradás, a népességpótlás érdekében, az újonnan megalakult totalitárius állam radikális eszközökhöz folyamodik. Az állam kisajátítja a megmaradt termékeny nőket, megfosztva őket jogaiktól, és arra kényszeríti, hogy szolgálólányként, gyakorlatilag rabszolgaként gyermeket szüljenek a rezsim vezetői számára. Ez a feladat lényegében az életben maradásuk feltételévé is válik. Kénytelenek beletörődni kilátástalan helyzetükbe, mivel ez számukra megváltoztathatatlan adottság, hogy szenvednek és elnyomják őket. Meg kell tanulniuk feladni korábbi identitásukat, megérteni és elfogadni, hogy nem rendelkeznek többé önálló jogokkal, alkalmazkodniuk kell a kijelölt sorsukhoz. A rendszer működtetői bár valóban egy szent cél érdekében cselekednek, de embertelen megoldásokkal. Torz vallási ideológia uralja a bemutatott világot, amelyben megjelenik a terror, az elnyomás, a mozgás- és cselekvésszabadság teljes korlátozása, és a nemi erőszak számos fajtája. Gileádban a női test tulajdonképpen a diktatúra zsákmánya, amelyet a hatalmi elit egy magasabb cél érdekében önkényesen tárgyiasít, és csupán kihordószervként redukál. Minden nő a rendszer kiszolgáltatottja. A szolgálólány meséjében az elbeszélő, a rendszerben magát idegennek érző Fredé, egy elhallgatatott és végletekig kiszolgáltatott társadalmi csoport képviselőjeként vallja meg gyengeségét és tehetetlenségét egy autokratikus hatalom rendszerével szemben. Történetén keresztül megmutatja, hogy hogyan lehetséges egy abszurd, önmagából teljesen kifordult világban létezni, hogy mennyit képes egy nő lelkileg, fizikailag és emberileg elviselni, megőrizve az épelméjűséget. A témát behatóan tanulmányozva számomra mellbevágóan hatott a felismerés, hogy bár egy jövőképet vizionál a történet, a történelem is tele van olyan példákkal, amikor egy éppen regnáló kormány, a népességfogyás okán előtérbe helyezte a közérdeket az egyéni érdekekkel szemben. Szinte minden gyermekhiánnyal szembenéző, vagy a nemzeti népesedést növelni akaró társadalomnak meg volt a sajátos módszere arra, hogy növelje a születendő gyermekek számát, kezdve az abortuszok és fogamzásgátlók betiltásától a különböző anyagi, egzisztenciális keretek biztosításáig. Margaret Atwood sokszorosan díjnyertes regényét 2017-ben sorozat formájában adaptálták, amely rendkívül kedvező fogadtatásra lelt. A filmsorozat sokkal keményebben és kíméletlenül szembesít Gileád kegyetlenségeivel. A sorozat részei alatt a fizikai és lelki erőszak számos fajtájával találkozhatunk: női körülmetélés, kényszerprostitúció, homoszexuális üldöztetés, gyermekelvétel, és úgy általában a szexizmus legkülönfélébb formáival. A regény és az abból készült adaptáció egy elképesztően erős atmoszférát teremt, egy olyan világot, ami a legkülönfélébb érzelmeket képes kiváltani belőlünk (izgalom, tehetetlenség, felháborodottság, stb.), ami elborzaszt, ugyanakkor mégis nagy érdeklődést mutatunk irányába. Egyszerre lenyűgöző és visszataszító. Elizabet Moss a főszereplő –aki a Fredé nevű Szolgálólányt alakítja – játékának minden másodpercében érezni lehet azt a temérdek gyűlöletet, amelyet a rendszer iránt érez. A regényben vizionált jövő előzményéül szolgáló veszélyek, azaz a környezetszennyezés következményei, a társadalmi felelősségvállalás hiánya, szélsőséges politikai erők előretörése éppúgy fenyegetők napjaink társadalmára nézve, mint a regény keletkezésének idejében, a 80-as években. A szolgálólány meséjének története ráébreszt arra, hogy milyen értékkel bír mindaz, amelyet mi a mindennapokban evidensnek veszünk. Továbbá figyelmeztet arra, hogy ha nem vigyázunk, könnyen el is veszíthetjük. Elisabett Moss – a sorozat főszereplője, azt mondta egy interjúban: „A szolgálólány meséje megmutatja, hogy mi az, ami ellen ma a nők tiltakoznak, és hogyan néz ki a világ, amelyben nem szeretnénk élni."