Gazdaság és nyelvi tájkép: Kárpátalja magyar fesztiváljainak a nyelvi tájképvizsgálata

Abstract

Elmondhatjuk, hogy miként jelennek meg a különböző nyelvek Kárpátalja gasztrofesztiváljainak valamint a Munkácsi és Beregszászi járás vendéglátó egységeinek a nyelvi tájképében. Mind a fesztiválokon mind pedig a vendéglátó egységek látható terében az államnyelv játssza a legdominánsabb szerepet. A magyar nyelv valamint az angol nyelv javarészt a kétnyelvű kiírásokon szerepel, ahol bár kétnyelvű kiírásról van szó, de a hangsúly a gazdasági érdekeket szolgáló nyelven, jelen esetben az államnyelven van. Emögött számos indok felfedezhető, de a legszembetűnőbb, hogy gazdasági érdekek mentén mozogva a fesztiválon állomásozó eladók vagy éppen egy-egy vendéglátó egység eladója az ukrán ajkú célközösség számára teszi láthatóvá magát a profit maximalizálásának érdekében. Következtetésként levonható az is, hogy számos angol megnevezésű vagy pedig idegen eredetű vendéglátói egységnév kerül a látható térbe, amely egyértelműen azt sugallja, hogy városaink előszeretettel belemennének vagy már benne is vannak a globalizáció folyamatában. Az angol nyelv lingua francacént szolgál az eladók és a vásárló között és elősegíti a zökkenőmentes üzletet. Egy közösség, főképp egy nemzeti kissebség vitalitását tekintve elengedhetetlen, hogy a kissebség nyelve látható legyen a térben. Egyrészt azért fontos, mert így magunkénak érezünk egy adott területet, másrészt, mert a gazdasági életképesség szempontjából elengedhetetlen. Ennek alapján Karmacsi (2019), Da Silva–Heller (2009) gondolata alapján úgy vélekedik, hogy Kárpátalján a magyar nyelv csak úgy maradhat fent, hogy a helyi árusok és a helyi vásárlók minél magasabb számban vesznek részt a fesztiválokon és ezt továbbgondolva kiveszik a részüket a régió turisztikai-gazdasági életéből.