A névhasználat alakulása három település egyházi anyakönyvei és levéltári adatai alapján

Abstract

Dolgozatomban Tivadarfalva, Tiszapéterfalva és Tiszabökény települések névhasználatát kívántam bemutatni az 1918 és 2018 közötti időszakban. Munkám során az egyházi anyakönyvek és levéltári iratok alapján a névhasználat alakulását vizsgáltam, a kettős keresztnévadásra is kitértem. Ezt a 100 évet felölelő időszakot négy korszakra bontottam, ragaszkodva a Kárpátalját érintő hatalomváltásokhoz. Feltevésem az volt, hogy ezen államalakulatok törvénykezései megjelennek az anyakönyvek lapjai is. Viszont ez nem igazolódott be, mivel nem találkoztam, csak magyar nyelvű anyakönyvezéssel. Megállapíthatom azt, is, hogy a települések névadására nem hat befolyásoló tényezőként a szláv hatás. Ilyen eredetű neveket nagyon elenyésző számban találhatunk csak meg: korszakonként kettő- három előfordulással. Elmondhatom, hogy a három település névadási szokása a vizsgált 100 év folyamán változott és cserélődött, főleg a női neveket illetően. Mindhárom település kapcsán elmondható, hogy a 90-es évek kezdetétől gyökeres változások kezdődtek a község névadásában, mindkét nem névadását illetően. Megjelentek a különleges, új nevek, melyek miatt visszaszorulóba kerül a névörökítés, és a hagyományos nevek lassú háttérbe szorulását okozza. A névöröklés jelensége megfigyelhető mindkét nemnél, de a férfi keresztnevek körében hangsúlyosabb volt. A települések névállományának legkedveltebb divatnevei között nem mindig mutathatóak ki egyezések. Korszakonként sokszor eltérőek voltak a legkedveltebb divatnevek mind a férfi, mind a női névállományban A megfogalmazott hipotézisek beigazolódtak. A nevek megterheltsége nem nagy, a legtöbb nevet csak egy gyermek viselte. A szülők mindkét nem kapcsán törekedtek az egyediségre, de megfigyelhető volt a hagyományos nevek is. Voltak divatbeli átvételek is, melyek az egyes korokra a tömeges megjelenéssel jelentkezett. A női nevek esetében nagyon kevés számban voltak jelen hagyományos nevek. A fiúk esetében viszont fordítva történt, de náluk is igyekeztek minél divatosabb nevet választani. Mindkét nem esetében a nevek többsége divatnév volt. Ezeket a gyűjtési/vizsgálati módokat azonban mindenképpen fontos lenne kiegészíteni a korábbi 1800-as évekbeli anyakönyvekkel, államnyelvi bejegyzésekkel és kérdőíves felméréssel. Így teljes képet kaphatnánk a vizsgált közösségek névhasználatáról.