A nyelvi jogok az oktatásban és a közigazgatásban a Karta Szakértői Bizottságának jelentései tükrében

Abstract

A Kárpát-medence tágabb térségében az első és a második világháború egyaránt jelentősen átalakította a politikai határokat. Ez azzal is járt, hogy a korábban (ilyen-olyan megszorításokkal és szünetekkel ugyan, de) egy államszerkezetbe tartozó magyar nyelvterület az első világháború után több államba szakadt. 1920 után magyar anyanyelvűek sokasága került Csehszlovákia, Románia, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság és Ausztria területére, a második világégés után pedig már hat különböző állam határa darabolta a magyar nyelvterületet, amely így Magyarországon kívül Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia, Ausztria és a Szovjetunió területének egy részére terjedt ki. Az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején a régióban lezajlott politikai átalakulások újabb átrendeződéseket hoztak, melyek következtében ma „a Kárpát-medencében a magyar nyelv nem egyetlen országban változik, hanem a történelem jelenlegi állása szerint most éppen nyolcban egyszerre, a nyelvi változást pedig minden országban más-más tényezők befolyásolják”.Abstract. This study examines the commitments made by the four neighbouring countries of Hungary with the largest Hungarian minority communities (Romania, Slovakia, Serbia and Ukraine) during the ratification of the European Charter for Regional or Minority Languages in terms of Hungarian-language use in education, public administration and public services. It analyses on the basis of the latest reports of an independent international body, the Committee of Experts of the Council of Europe (issued between 2017 and 2019) how these states are fulfilling their commitments in practice. The analysis highlights that the four countries involved in the study do not fully meet their international commitments undertaken by the ratification of the Charter in the spirit of European integration in these two essential areas from the point of view of the language retention of their Hungarian minorities. In particular, the examined states lag behind in the practical appli - cation of the undertaken commitments in the field of the Hungarian language use in public administration. The analysis also shows that, of the four countries, Ukraine has met its commitments to the least extent.