A 2020. évi tavaszi és őszi távoktatás a Rákóczi-főiskolán: tapasztalatok, vélemények, tanulságok

Abstract

A 2020-as évben kitört pandémia gyökeresen megváltoztatta a világot, elhozta az „új realitást” életünk számos területére. Természetesen az oktatás sem volt ez alól kivétel. Míg tavasszal a hirtelen jött online oktatásra való átállás feszültségeket okozott mind a tanárok, mind a diákok körében, addig a COVID-19 második hulláma miatt ősszel bevezetett karantén már nem érte meglepetésként az oktatás szereplőit, a tanárok készültek erre a „forgatókönyvre”, felvérteződtek a digitális oktatáshoz szükséges módszerekkel, technikákkal. Longitudinális kvalitatív kutatásunk első fázisának eredményeiről már több helyen beszámoltunk (Huszti–Bárány–Lechner–Fábián 2021; Huszti–Fábián–Lechner–Bárány 2021; Huszti–Fábián–Lechner–Bárány–Kacsur 2021). Kutatásunk második fázisában kvalitatív módszerekkel azt kívántuk vizsgálni, miben különbözött leginkább az oktatás a 2020-as év két karantén időszakában, hogyan kamatoztatták az oktatók a tavaszi távoktatás során szerzett tapasztalataikat az őszi digitális oktatásban, milyen módszereket alkalmaztak a diákok aktivizálására a szinkronórák alatt. Jelen tanulmányban kutatásunk második fázisát mutatjuk be, elemezzük és értelmezzük annak eredményeit, rámutatva a fontosabb pedagógiai implikációkra.