A vallási kölcsönhatások nyomai a népi kéziratos füzetekben

Abstract

Tanulmányom a vallási kölcsönhatásokkal foglalkozik egy kárpátaljai magyarlakta település, Salánk lakosságának vallási példáján. Az adott településen a református és a görögkatolikus felekezethez tartozó egyének szakrális kéziratait vizsgálom. Amikor néprajzi kutatásba kezdünk, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy egy olyan területen keressük a nyilvánvaló tények „miért”-jét, mely etnikailag és vallásilag is igen sokszínű. Vidékünk, Kárpátalja lakosságának egyik legfőbb jellemzője az etnikai sokszínűség1 , de ugyanez jellemző a vallási felekezetekre is. Az évszázados egymás mellett élés meghatározta a vidék lakosságát, annak gondolkodásmódját, kultúráját, szokásait, mindennapi vallásgyakorlását és hitének megélését. És természetesen az etnikumok, ha nem is élesen, de jól elhatárolható szokásanyagot képviselnek, mely a hit és vallásgyakorlásban is megnyilvánul. A jelenség alól az általam kutatott település, Salánk sem kivétel. A többségében magyar anyanyelvű lakosú ugocsai faluban reformátusok és görögkatolikusok élnek kölcsönhatásban, s melyre szintén hatást gyakorol a szomszédos települések ukrán és ruszin lakosainak kultúrája, élete. Ez a multikulturális jelenség vallási megnyilvánulása pedig az általam vizsgált – jelen esetben szakrális – kéziratokban is tetten érhető.