Egy dicstelen hatalomátadás árnyékban maradt eseményéről

Abstract

Az 1938. szeptember 30-án Münchenben lezárult állam- és kormányfői, valamint külügyminiszteri megállapodás kapcsán született szerződés kiegészítő jegyzőkönyve a csehszlovákiai lengyel és magyar kisebbség ügyének rendezése érdekében az érintett államokat kétoldalú tárgyalásokra szólította föl. Kozma Miklós volt belügyminiszter (Imrédy Béla miniszterelnök megbízásából) még ugyanezen a napon megkezdte a diverzáns szabadcsapatok, az úgynevezett „rongyos gárda” szervezését. Ezek a csapatok aztán átszivárogtak a csehszlovák határon, ahol különböző akciókat hajtottak végre. Ez természetesen irritálta a csehszlovák hatalmat. Miután október 13-án Komáromban eredménytelenül zárultak a Cseh-Szlovákia és Magyarország közötti tárgyalások, s a szabadcsapatok akciói is gyakoribbakká váltak, Kárpátalján a csehek megfélemlítési akciók sorozatát indították el. Elsősorban a határközeli Beregszász, Munkács, Ungvár és a környezetükben található települések magyar lakossága szenvedett ezektől a zargatásoktól. A magyarlakta területeken napirenden voltak a sorozatos házkutatások, letartóztatások és tettleges bántalmazások. A letartóztatott magyarokat a csehszlovák csendőrség és rendőrség sokszor kegyetlen módon bántalmazta. Ezen események sorába tartozik az akkori nagyberegi lelkész, Вагу Gyula mindezidáig homályban maradt története is, amelynek írott forrásaira nemrég akadtunk rá kutatásunk során.