Talajminták összes fémtartalmának meghatározása során használt minta előkészítési eljárások összehasonlító vizsgálata

Abstract

A munkában különböző fémkivonási módszereket tanulmányoztunk és vizsgáltunk. Megvizsgáltuk a talajból fémkivonásra alkalmazott módszerek előnyeit és hátrányait is, hogy majd a jövőbeli munkánk során figyelembe tudjuk venni és hasznosítani is. Összesen 16 mintát vizsgáltuk meg. A vizsgálatba bevont talajokban meghatároztuk a réz, a cink, a kobalt, a mangán, a vas, a króm, a nikkel, az ólom és a kadmium „összes” mennyiségét. A talaj „összes” fémtartalmának meghatározásához két kivonószert használtunk: cc HNO3 + cc H2O2 (TIM (Talajvédelmi Információs és Monitoring rendszer) módszer) és cc HNO3 + cc HCl (DIN EN 13346 módszer). Továbbá meghatároztuk a talajminták kémhatását kálium-kloridos kivonatban, szerves anyag tartalmát az izzítási vesztesség alapján és a humusztartalmát Tyurin-féle módszer szerint. Az elvégzett vizsgálatok eredményei alapján megállapítható, hogy a cc.HNO3 + cc.HCl (DIN EN 13346) végzett feltárással általában nagyobb mennyiségű fém oldódik ki a talajokból, mint a cc.HNO3 + cc.H2O2 (TIM) módszerrel. A két feltárási módszer közötti szoros összefüggést állapítottunk meg az „összes” réz (r=0,84), mangán (r=0,92), kobalt (r=0,84), króm (r=0,91), nikkel (r=0,99) és ólom (r=0,74) koncentrációkra. Gyenge vagy nem volt számottevő összefüggés a két módszerrel meghatározott „összes” cink (r=0,63), vas (r=-0,17), és kadmium (r=0,61) mennyiségek között.