A Beregszász közelében lévő meddőhányó és a mellette elterülő erdősáv növényzetének összehasonlító jellemzése

Abstract

Az iparosodás során a különböző eredetű, koncentráltságú és környezetkárosodást okozó üzemek beindításánál számos esetben nem veszik figyelembe a táj szerkezetének, a növényzetnek, az állatvilágnak, a vizek állapotának és a lakosság egészségének a megőrzését. A bányászat eredményeként kialakuló anyagtöbbletet jelentő meddőhányók nem csak átalakítják a táj karakterét, de jelentős környezetszennyező hatásuk is van. Ugyanilyen környezetszennyező és tájromboló hatása van a Nagymuzsaly (Beregszászi járás) közelében található aranybányának, ahol a kitermelés már a középkorban elkezdődött és több mint 200 éven keresztül folyt. Később a bányászat az érc aranytartalmának csökkenése miatt megszűnt (IZSAK, 2009). A Szovjet időkben rendszeres kutatásokat, felméréseket végeztek a lelőhely kitermelhetőségét illetően. Majd a független Ukrajnában, újra megélénkült az igény az ukrán arany iránt, amelyet az 1999-2007 között zajló kitermelés próbált kielégíteni [1]. Ez további rendkívüli természet- és környezetkárosításokkal járt, hátrahagyva súlyos környezetszennyező forrásként – a felhagyott meddőhányókat – amelyek nem tájba illők, környezeti veszély kockázatát hordozzák magukban [2].