Lélektani jelenségek és motivációk Kosztolányi prózájában

Abstract

Kosztolányi Dezső prózája a magyar irodalom egyik legsokoldalúbb és legmélyebb rétegekkel rendelkező életműve. Ugyanakkor a Nyugat folyóirathoz való viszonyát is figyelembe véve Kárpáti Aurél reformer-újítónak nevezi. (Kárpáti 1947: 108) Talán ez utóbbi megállapítás érvényes leginkább a szerzőre, tekintve, hogy munkáiban különleges érzékenységgel ábrázolja az emberi lélek mélységeit, a tudattalan működését és a hétköznapi élet mögött lévő belső feszültségeket. Kosztolányi írásaiban számos esetben jelennek meg olyan lélektani jelenségek, amelyek túlmutatnak a hagyományos realista ábrázoláson és sokkal inkább a freudi pszichoanalízis eszközeivel közelíthetőek meg. A tudatalatti összetett működése, a bűntudat, az elfojtás, illetve a vágyak és az ösztönök belső harca mind visszatérő motívumokként jelennek meg a műveiben.