Digitális jövő az oktatásban – a mesterséges intelligencia megítélése egyetemi hallgatók körében

Abstract

A mesterséges intelligencia (MI) jelentős változásokat hoz a felsőoktatásban, átalakítva az oktatás és a tanulás módját. Az MI lehetővé teszi az oktatás személyre szabását, adaptív platformok révén igazítva a tananyagot az egyéni szükségletekhez. Az MI-alapú adatelemzés javítja a hatékonyságot, optimalizálva az erőforrások és a támogatás elosztását. A virtuális osztálytermek és az MI-oktatók lebontják a földrajzi és időbeli korlátokat, ám kérdések merülnek fel a munkahelyek megszűnése és az etikus értékelés kérdéseiben. Az MI lehetőségeinek és az emberi tényező fontosságának egyensúlya alapvető a digitális korszak felsőoktatásában. A történelem során a technológiai újítások mindig vegyes reakciókat váltottak ki [1]. A folyamatosan fejlődő világunkban az ismeretlennel szembeni szkepticizmus által generált általános nyugtalanság egyre inkább életünk részévé válik. Ennek következményeként a mesterséges intelligencia gyakran vegyes érzéseket vált ki az emberekből [2]. Az MI fokozatos változásait érzékelő emberek körében leggyakrabban a kíváncsiság, lelkesedés és nem utolsósorban a szorongás keveredése figyelhető meg [3]. Ez a szorongás abból a feltételezésből ered, hogy az MI az embereket potenciális ellenfélként kezelheti, így felmerül a kérdés, hogy az MI-eszközök nagyszabású kibertámadásokat segíthetnek-e elő, vagy nagy mennyiségű, ellenőrizetlen adat terjesztésével álhírekhez vezethetnek [4]. Továbbá figyelembe véve, hogy az MI 2027-re több mint 20 millió munkahelyet szüntethet meg [5], a technológiával kapcsolatos negatív attitűdöket a gazdasági bizonytalanságtól való félelem is befolyásolhatja.