A negyedik ipari forradalom várható hatásai a felszabaduló emberi munkaerőre

Abstract

Tanulmányunkban a negyedik ipari forradalom várható hatásai közül a felszabaduló emberi munkaerőre gyakorolt egyik jelentős hatását vizsgáljuk. A publikációban a termelési folyamatok jelentős átalakulását hozó Ipar 4.0 folyamatát adózási oldalról vizsgáljuk. A tanulmány elején a negyedik ipari forradalom rövid áttekintését adjuk. Elemzésünkben építünk a magyarországi adórendszer 2010 óta tartó folyamatának változására, mely során a munkát terhelő adók arányának csökkenése és a forgalmi típusú adók arányának emelkedése figyelhető meg, illetve és az Európai Unió adórendszerének változási trendjeire. Legfontosabb kérdésfelvetésünk, hogy a termelési folyamatok automatizálás felé elmozdulását várhatóan milyen irányban követi majd az adórendszer átalakulása. Ezen belül a jelenlegi nemzeti bértömeg és a jövőben várhatóan felszabaduló munkaerő százalékos arányának szorzataként megbecsüljük az automatizáció következtében felszabaduló, illetve átcsoportosítandó munkaerő nagyságát. Álláspontunk szerint a gépi munkával helyettesíthető, általában mechanikus emberi munka felszabadulásával létrejövő nyílt vagy burkolt munkanélküliség terheit alternatív megoldásokkal kezelni kell. Így előfeltevésünk, hogy ezeket a hatásokat új típusú adóbevételi lehetőségek megteremtésével lehetséges és szükséges ellensúlyozni. Ezen új adók nem az élőmunkát fogják terhelni, hanem vagy újabb fogyasztási-forgalmi adóterhet jelentenek majd, vagy az automatizálás folyamatára rakódnak. Így az emberi munka méltóságát felemelhetjük azáltal, hogy megszabadítjuk adóterhétől, ami által versenyképessége növekszik s elveszíti tárgyi eszközre utaló jellegét. A felszabaduló munkaerő arányának becslése a tanulmány érzékeny pontja, ezért három megközelítést is alapul veszünk. Kerekes Sándor megközelítését, Kevin Kelly megközelítését és visszautalunk Keynes „technológiai munkanélküliség” elméletére. Mindemellett dolgozatunkban három hipotézist fogalmaztunk meg. (H1) Első hipotézisünk szerint az automatizálással a gazdasági alanyok versenyképessége javul, hiszen az élőmunkára rakódott ezen költségelemektől a vállalkozások megszabadulnak. (H2) A második kulcsgondolatunk szerint az automatizáció a termékek egységköltségeit csökkenti. Ez a monetáris politika oldaláról csökkenti (csökkentheti) a termékek eladási árát, azaz antiinflációs hatású folyamat. (H3) Harmadik hipotézisünk szerint a termelési költségek csökkentése fiskális oldalról a fizetendő általános forgalmi adó mérséklését vonja maga után. A gépi munkával helyettesíthető, általában mechanikus emberi munka felszabadulásával létrejövő nyílt vagy burkolt munkanélküliség terheit a jövőben új típusú adóbevételi lehetőségek megteremtésével lehetséges és szükséges ellensúlyozni. Ezen új adók nem az élőmunkát fogják terhelni, hanem vagy újabb fogyasztási-forgalmi adóterhet jelentenek majd, vagy az automatizálás folyamatát fogják valamilyen módon megadóztatni.